Nem most tündökölök
Beküldte kobzos - 2011, december 15 - 17:07
Nem most tündökölök én,
Hanem a lét kezdetén.
Nem itt vagyok, hanem ott,
Ahol Isten alkotott.
Nem én vagyok: hanem más,
Porba lehelt hallgatás,
Csillag-ős, kiből ered,
Emléke mindenkinek.
Leszek az, mint hajdanán,
Az öröklét hajnalán,
Álom-fényem elnyeled,
S újra egy leszek veled.
Hozzászólások
Kőszeghy Miklós
2011, december 15 - 18:57
Permalink
Kobzos tündért ölök, de
Kobzos tündért ölök,
de sosem tündökölök,
inkább összeszorulnak az öklök
és csak úgy tündöklök.
Amúgy egyetértek a többivel. Ritmus oké, a vers az elmémen gyorsan átillanó szellőcske, de mehet.
lnpeters
2011, december 16 - 19:57
Permalink
Nekem viszont tetszik.
Nekem viszont tetszik.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Saint Germain
2011, december 17 - 18:00
Permalink
Kedves Kobzos! nekem is
Kedves Kobzos!
nekem is teszik a versed. A misztikuma, és az időtagolása fogott meg.
gratulálok!
kobzos
2011, december 17 - 18:56
Permalink
Kötözködős kölök!:-)
Kötözködős kölök!:-)
kobzos
2011, december 17 - 18:57
Permalink
Köszönöm a hozzászólásokat,
Köszönöm a hozzászólásokat, örülök, ha tetszett!
Kőszeghy Miklós
2011, december 17 - 19:13
Permalink
Nem bántani akartalak vele,
Nem bántani akartalak vele, félre ne értsd, csak a szónak ezzel a formájával van bajom, szerintem így magyartalan.
kobzos
2011, december 18 - 16:53
Permalink
Érteni, amit te mond!:-)
Érteni, amit te mond!:-)