Nem szabad

Mint tar ágak fészkére az avar,
tékozló ember is visszavágyik
ha elkíséri halálos ágyig
ösztön méhében rugdaló zavar.

Csak pihenni, csak még egyszer némán
állni kioltott csillagok alatt,
várni azt, ki mindig otthon maradt
s kétely árnyán bukdácsolt délután

harangos csendjét igába fogni,
sérvig cipelt vágyakért nyafogni
túlhordott álmok sebes vállain.

Kiáltani: hol értelem szalad,
szökött valót üldözni nem szabad
körültátongó emlék árnyain!