Nem tudtam, miért
Beküldte Haász Irén - 2013, április 30 - 12:24
Nem tudtam, miért tündököltél,
hogy fehér arcod rózsa lett…
A határszélen úgy örültél,
hogy sugárzásod körbevett,
és mind az arcok felderültek,
komor ellenőr is viháncolt…
Szelíd birkává lényegültek
- míg fejem törtem -, bősz fináncok.
Szerelem? Siker? Hipotézis,
nem tudom még, hogy mi okozta.
De fénylő arccal lépek én is
az örömödtől boldog sorba…
Hozzászólások
hzsike
2013, április 30 - 14:42
Permalink
Nagyon tetszett a versed
Nagyon tetszett a versed ismételt olvasás után is, kedves Irénkém.
Szeretettel voltam Nálad:Zsike:)
Haász Irén
2013, április 30 - 18:55
Permalink
Köszönöm, aranyos Zsikém!
Köszönöm, aranyos Zsikém!
Zajácz Edina
2013, április 30 - 19:02
Permalink
Nagyon szép vers, szeretem:).
Nagyon szép vers, szeretem:).
Mysty Kata
2013, április 30 - 19:22
Permalink
Erre a versedre sokáig fogok
Erre a versedre sokáig fogok emlékezni...mert Olyan!!!!Gratulálok További Szépeket!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2013, április 30 - 22:13
Permalink
Edina, köszönöm szépen!
Edina, köszönöm szépen!
Haász Irén
2013, április 30 - 22:13
Permalink
Nagyon örülök, hogy szereted,
Nagyon örülök, hogy szereted, kedves Kata!!!
Köszönöm szépen!
Braunel
2013, május 1 - 07:54
Permalink
Ez nagyon jó vers kedves
Ez nagyon jó vers kedves Irén. (Formailag tökéletes) Gratulálok.
Csak épp a tartalmat nem értem. Illetve értem én, csak nem tudom kiről (miről) szól. (Lehet, hogy mosolyogsz a tudatlanságomon, de sajnos ez van...) Talán ha pár sorban leírnád az "apropót" jobban megérteném ...
Haász Irén
2013, május 1 - 16:24
Permalink
Köszönöm, Barna. Egy utastárs
Köszönöm, Barna.
Egy utastárs öröme, amiről nem tudni - vagy kiderül, vagy nem - hogy mi okozza: a határátlépés, a hazaérkezés, vagy épp eltávozás öröme, esetleg bármi más. Mindegy is, kisugárzásától a többiek is jókedvűbbek, vidámabbak lesznek (lettek) az őt ért örömöt át tudta adni, és ezzel mind így vagyunk (lehetünk)...