Nyári emlék?

Nyár volt vagy talán tél? Valahogy nem emlékszem.
Hogy Nap sütött bennem, az bizonyos egészen,
de benned tél volt már, fagyos, novembervégi,
s én nem tudtam évszakváltó nyomodba lépni.
 
A bisztró hangos volt, s te halkan ejtetted ki
az utolsó szót, mit nem lehet elfeledni.
Mások koccintottak, valaki meg csörömpölt,
s nem hallotta senki, szívem cserepekre tört.
 
Estére havazni kezdett, hullt pilinkélve,
fehér gyászban jött a város a temetésre.
Most már jól emlékszem: nyár volt, lobogó nyár volt,
s arcomon a friss hó árkot vájva aláfolyt.
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Kedves Hespera, a Szerkesztőség nevében szeretettel gratulálok szép versedhez!

Bieber Mária képe

Kedves Irénke!

 

Köszönöm szépen Neked és a szerkesztőség minden tagjának az értékelést és a gratulációt. A Dicséretekért és a bírálatokért is hálás vagyok. 

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Méltó helyén van. :) (Abban azonban nem vagyok bizonyos, hogy a "november végi" egy szó volna. Talán inkább kötőjeles, ha már muszáj neki. Bár rám - nagy kötőjeles lévén - nem biztos, hogy érdemes hallgatni. ;) :) )

Szeretettel olvastalak. Éva