Nyugati anziksz
Beküldte zelgitta - 2020, március 8 - 22:43
Az egész vidék mind ilyen,
eső-kimosta színtelen,
viharok-verte, ingatag
a tartás is, mint talp alatt,
ha reng a föld, és hirtelen
szívedig ér az intelem.
Milyen legyen, ha zúg az ár,
az ember térdig bajba‘ jár,
a nyelven nehéz vaslakat,
fejekben pang a gondolat,
s hiteltelenné oszlanak
fülekben, kivénült szavak.
Optimizmusra nincs okod,
rozoga elved hordozod,
káromkodás is benn reked,
igazad el kell rejtened,
őshithez vezető utat
már csak a gaz, ha felkutat.
Milyen legyen, az ár, ha zúg,
ahol a szándék is hazug,
elhitetik, hogy nincs veszély,
elő is írják, mit beszélj.
Hová jutottunk, Istenem?
Érdemes-e még? – kérdezem.
Hozzászólások
Csilla
2020, március 8 - 22:44
Permalink
Kedves Gitta!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez, és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
zelgitta
2020, március 9 - 13:15
Permalink
Köszönöm szépen. Gitta
Köszönöm szépen.
Gitta
gosivali
2020, március 10 - 10:10
Permalink
Szívesen olvaslak ezúttal is,
Szívesen olvaslak ezúttal is, itt is, Gitta.