Őszváró

 
Megbújt a lomb alatt a késő nyári éj,
míg egy tücsök zenélt, én a tüzet néztem,
és egy pezsgő durrant, míg koccant két pohár,
elcsendesült a szó – kéz simult a kézben.
 
Suhant az éj, és ránk mosolygott a reggel,
édes, habos kávéd űzte el álmomat,
de nem várt az idő, elszálltak a percek,
borongós lett az ég, és nem süt rám a nap.
 
Nyár-végi délután, csendtakaró a táj,
őrzi a tegnapunk minden szép mámorát,
mióta elmentél, nem süt a napsugár,
az ég teríti rám fekete bársonyát.
 
Talán elhoz az ősz, édes nedűt érlel,
ülünk majd a tűznél, sárguló lomb alatt,
és csendben szól dalom, ha szemedbe nézek,
tudom, az az este örökre megmarad.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Marianna!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

Gratulálok Mara...elhiszed már végre, hogy ezerszer tehetségesebb vagy mint én és sokkal jobban írsz?....remélem többet nem kell bizonyítanom....

szép estét és éjszakát...

üdv
Imre
 

Köszönöm szépen, Zsike! :) 

Köszönöm, Imre!  Én nem hiszem, hogy itt mércét kéne felállíteni.  Kinek mi tetszik, ez szubjektív.   Szerintem a Te verseid ezerszer jobbak, persze, mindenki máshogy látja. 

Nekem jól esik, hogy versem felkerült oda, én ennek is örülök! 

 

Szép estét neked is, Üdv. Marianna

Nyugi már.....és nekem van igazam...én csak az alapig tudok eljutni....akkor meg?

Kedves Mara!

Versed nekem is nagyon tetszik és gratulálok a méltó helyhez is!

Szeretettel: Maria

Vaskó Ági képe

Szeretettel gratulálok versedhez kedves Marianna.

Vaskó Ági

Köszönöm, kedves Mária!

Ágikám! Nagyon szépen köszönöm!