Poéta vagy?

Poéta légy, ne fűzfaköltő,
papírt, időt hiába töltő,
ki báva szenvedélye foglya,
s a szíve bánatát nyafogja!

Homályt kerülve nézz a Napba,
tüzében égj, ne alkonyatba',
ne ejtsd a könnyed ott remegve,
szemed törölve kézfejedbe!

Keményen állj a szembeszélbe,
acélba edzve, pengeélbe!
Tekinteted, ha szíven áthat,
szeretve új világba láthat.

Legyél te fáklya lángja, Költő,
alázkodókra nyelvet öltő
s a gyáva gazzal alkuvóra!
Ne tátsd a szád, ha jár az óra!

Hiába. Hant a munka bére -
de Isten ült a szegletére!
A lélek üdvözült nyugalma
lesz egykor itt a szív jutalma.