Rózsaszín őszről álmodom...

Rózsaszínű őszről álmodom néha,
ahol narancs, és okker, vagy rőt-vörös a Nap.
Vagy bíbor, s tán lila is, ha jönni készül az alkonyat.
Feketéllenek az esti háztetők, s a kéményekre száradt
tetőantennák, mint aszott rubinakác ágak merednek;
csupasz csontkarok, melyről mindent lerágtak...
Valahol egy gólyapár menni készül, búcsút kelepel,
majd rájuk takarózik az éj, mint fekete lepel,
s egy bús bagoly felel nekik: kuvik, kuvik.
Az éjszaka fényes csillagpaplan alá bújik.
Kékben ébred a hold, fénye tompa homály,
barna göröngyök hátán az árnyék dülöngélve jár.
Lázas-zöld pici békák keresnek, s találnak éjjeli
menedéket felhőnyi lapulevélben.
Szürke köddel éled a hajnal. Ezüst-fehér lepel
fátyolozik a sápadt földre. Kókadt körömvirágok
sárgállanak még, s irigyen néznek egy örökzöldre.
Bágyadt színekkel piroslik néhol egy-egy rózsa,
itt-ott fehér, barnállva bordó, szirmaikba
könnyeket rejt az őszi reggel.
Rózsaszínű őszről álmodom most,
s még nem ébredek fel.