Remény

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2015, április 11 - 17:05
 
Hamarosan fölém terül a zsenge lomb,
pedig belülről még a téli jég fagyaszt.
Bár ágamon a Nap heve rügyet fakaszt,
ám dermedt szívemben  most is havas a domb.
 
Hiába lesz meleg, és trillázó madár,
a víg tavasz velem hasztalan incseleg.
Most magamba rejtem egyetlen kincsemet,
a reményt, ha egyszer rám talál a halál,
 
s földemet elhagyja az utolsó gyökér,
talán szárnyalhatok, akár az angyalok,
s amíg velem lesznek az ősi csillagok, 
nem bánom, hogy lelkem majd az égbe fölér.
A Magyar Parnasszus Talpazata - Dereka
  • Megosztás
  • A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
  • 2340 olvasás

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2015, április 11 - 17:07

Kedves Erzsike!

Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez Szerkesztőségünk nevében is.

Zsike :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, április 11 - 18:04

Kedves Zsike!

Köszönöm szépen.

Erzsike

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2015, április 12 - 14:14

Gratulálok, kedves Erzsike!

Gondolataid remekek, és szépen versbe szelídítetted őket! Tetszik nagyon!

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2015, április 13 - 16:47

Kedves Marika!

Öröm, ha tetszett.

Erzsike