Séta az avarban

Lábam alá aranyport szórt
az akác e fényes reggel.
Előbb kerékpárom hajszolt
utamon, most meg jó kedvvel
gázolhattam az avarban:
cipőm talpára kincs tapadt,
amit természettől kaptam.
Léptem zaját díszes aszfalt
nyelte el, selymes aranyat
loptam, pedig csak sétáltam.
Fent sugárzott a nyári nap,
lent meggörbült gyenge hátam...
Ki látta, hogy merre járok?
Szerencsében még ki úszott?
Egy önzetlen akác állt ott,
s hintett millió virágot.