Semmi nem olyan már...

 
Semmi nem olyan már, mint akkoriban volt,
mikor még köztünk élt a drága jó anyám.
Csillagok szikráznak, de halványabb a hold,
megfakult fényébe belekiáltanám:
 
idegen a kerted, szomorú az udvar!
Hervatag sziklakert gazos fű közt ásít,
terhes szilvafáid termése oly fanyar,
mint könnyeim íze, amit a nap szárít.
 
Nem lépek a házba, kívülálló vagyok.
Lakatlan nem maradt, mégsincs benne élet.
Mély csendben hallgatok, eltűntek a zajok,
otthonkád vigyázza árván hagyott széked.
 
Kezeidtől nyíltak fák, cserjék, virágok,
nagy kuvasz kutyádnak szemében bús magány,
konyhád illatára szívemben vigyázok.
Hová menjek haza, drága édesanyám?
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőtársaim nevében is nagy szeretettel gratulálok versedhez és a Parnasszuson elért helyezéséhez!

 

MMarcsi képe

Nagyon szépen köszönöm,hogy méltónak találtátok versemet a "hegygerincre emelésre".Köszönöm az értékeléseket,az ösztönző,s dícsérő szavakat.Külön öröm számomra ha látjátok verseimben a "fejlődést".

Nagy ölelés mindenkinek:))Marcsi

 

Csilla képe

Marcsi, elcsépelten hangzik, de igaz, hogy a kitartó munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét! :)

 

hubart képe

Szeretettel gratulálok szép versedhez, és a megérdemelt szinthez, kedves Marcsi! :) 

MMarcsi képe

Köszönöm szépen Feri:)Örülök ám:))Marcsi

Mysty Kata képe

Maradandó élményt adtál, köszönöm!!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

MMarcsi képe

Kata nagyon köszönöm,megtisztelsz.

üdvözlettel.Marcsi

MMarcsi képe

Zina, sok elcsépelt közhely nagy igazságokat hordoz.köszönök mindent:)Marcsi

Marcsikám!

Ölellek! Gyönyörűt írtál.

MMarcsi képe

Köszönöm szépen Marcsi:)