Soha ne feledd el!

Kanyargó, hullámzó folyam
ez a földi élet.
Az idő medrében rohan,
míg eljön a végzet.

Melléd sodor sorstársakat:
szülőt és gyermeket,
testvéreket, barátokat,
s ki éltet oszt veled.

Öleld őket szeretettel,
hagyd, hogy szeressenek!
Léted bennük nyer értelmet,
soha ne feledd el!

Csodálkozz rá a világra!
Tavasz, nyár, ősz és tél,
szépségét mind eléd tárja,
élvezd amíg tiéd!

Amíg felragyog hajnalod,
hull a harmat cseppje,
csodáld a felkelő napot,
s hogy dalol a fecske!

Csodáld a nyíló virágot,
feslő rózsaszirmot,
szélben rezzenő faágon
esőcsepp, hogy csillog!

Ha szavára nem hallgattál
a múló időnek,
bizony – késő már a bánat,
korlátok nem dőlnek..!