Szappho éneke
Beküldte barnaby - 2014, augusztus 12 - 22:47
Nézd, ahogy csak pengeti Szappho lantját
dalban árad szelleme, égi fénye.
Hív Szerelmest, csókjai néki égnek,
hívja magához...
Szikla szirtjén áll, szeme messze réved.
Halk morajjal szól simulón a tenger,
Hull reá hűs permet a gyöngy habokról,
hogyha dalolgat...
Mit sem érek Gongüla bája nélkül,
csak szerelmét vágyom a csillagokkal!
Karja átfon, tart, ölel álmaimba
halni örökre...
Dús hajában szél se talál nyugalmat.
Körbe járván táncol a sziklaszirten.
Zengve lantján szól szaporázva dallam,
már ide hallom...
Bús szirénnek hangja virágra nyílik.
Kék szeméből csöppen a lelke lángja,
vallomástól szív szerelemre ébred.
Isteni lányka...
Hozzászólások
Szepesi Zsuzsanna
2014, augusztus 12 - 22:59
Permalink
Kedves Barna! Gratulálok
Kedves Barna!
Gratulálok szerkesztőségünk nevében versed Parnasszusra kerüléséhez!
Üdvözlettel:
Szepesi Zsuzsanna
Szepesi Zsuzsanna
2014, augusztus 14 - 21:24
Permalink
De igen, kedves Gábor, és
De igen, kedves Gábor, és formailag, tartalmilag is jók!
Üdvözöllek:
Szepesi Zsuzsanna
Della
2014, augusztus 15 - 11:44
Permalink
Nagy-nagy gratulácóm!
Nagy-nagy gratulácóm!