Szárnyalj velem
Szárnyalj velem kedves
mint még senki mással,
szárnyalj velem hosszan
éltető varázzsal!
Fogd a kezem, s repülj
menj előre bátran,
szaladj föl a hegyre
szaladj fürge lábbal!
Szaladj föl a hegyre
barna őzgidával,
sas madár szemével
fürge lepke tánccal!
Állj meg a hegytetőn
s nézz körül! Mit látsz?
Hófödte csúcsokat,
vagy színarany szikrát?
Mit látsz a hegytetőn,
mi az ami éltet?
Miért a nagy sietség,
ennyi volt az élet?
„Figyeld a hegyvarázst!”
Suttogja a szél.
Figyeld a hangokat
mi ott szárnyra kél!
Nézz körül és érezz!
Repülj a képzelettel,
repülj arany szárnyon
tisztán, szeretettel!
S ha néha megállsz,
pihenj meg egy kissé!
Ott vagy minden felett,
most, és mindörökké.
Erősödj meg kedves
mennyei varázsban,
erősödj meg bátran
Isten oltalmában!
Mert ha megpihentél
s erős lett a lelked,
nézd meg a hegy alját
s fordulj vissza menten!
Mindenki, ki fönt járt
egyszer tanító lesz,
s olyan utat mutat
amit ő már megtett!