Századok fohásza

Századok fohásza
(A magyar kultúra napjára) Mottó: „Hozz rá víg esztendőt…!”

Mióta csak nemzetünk
él a Kárpát-völgyben,
Majd háromszín’ új hitünk
tartós reménységben.
Hungária, Magyarhon,
kicsiny Magyarország
osztozol egy szép dalon,
mert önazonosság.

Átszáll a határokon, hol
 magyar szív dobban...
Leng a zászló , s torkokon
híres Himnusz harsan.
Boldogasszony énekét
mára túlszárnyalva,mint
madár ég peremét
könnyedén súrolva!

Majd kétszáz év távlata
gyertya- s csillagfényben,
Szatmár láng-vers-oszlopa
Isteni reményben.
Születik egy hazafi
kecses keze által,
kinek neve Kölcsey...
Számot vet a múlttal!

A szabadság-szeretet
Rákócziban ébredt.
Róla szóló nóta lett
a legszebb ígéret.
Örökkévaló remélt
bizalmat nyújtani...
S zengte hálaénekét,
ki tudott aratni!

Kárpátok népében új
nemzet-szív ha dobban...
Mint tavasszal napfény hull
rügyre, s az kipattan;
- német helyett magyar dalt
úgy vezényelt Erkel…
Haladd meg a múltadat,
Magyar! Rabság nem kell!

Negyvennyolc csillagfénye
E dallammal társult.
Bánk lázadó erénye
zengte: vesszen a múlt!
Hulljon le minden béklyó
egy nemzet kezéről...
Lengjen nemzeti zászló,
ne sasoktól fénylőn!...

Haydn-dallam szép lehet,
de magyar himnuszként
énekeljünk csak Erkelt!
Jobb – sors – váró zenét!
Szálljon messze szárnyalón,
mint hűséges gólya!
Piros-fehér-zöld hitben,
Nemzet szószólója!

Feltalálók, sportolók,
- kiket a lexikon
lapjai,- a múlt századok
jeleznek,  "mint ikon" ,s
 jelenünk magyarjai ;
Rég közös az utunk :
- Együtt - jobbat remélni
hivatott Himnuszunk!