Szellemlovag
Beküldte kobzos - 2012, július 6 - 09:32
Te elapadt kút, adjál vizet nékem!
Rút szemgödröd őrzi ezüst-arcomat,
Mely már egy holté: a holdé lett vérem.
Elhagytam vígságom és kudarcomat.
Elhagyott sírkert, valahol messze,
Egy gyönyörű májusi éjjelen,
Szirmok ájulnak bús fakeresztre,
Hol magába bámul a végtelen.
Te kiszáradt, vak kút, adj vizet nékem,
Mert elhervad pajzsomon a kék virág!
Hantomra tenném, hisz holt vagyok régen,
Csupán lelkem páncélját hordom tovább.
Elhagyott sírkert, valahol távol,
Egy gyönyörű májusi éjjelen,
Vadrózsabokron csalogány lángol,
Hol magába ájul a végtelen.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, július 6 - 09:34
Permalink
Kedves Alkotótársunk! A
Kedves Alkotótársunk!
A szerkesztőség nevében gratulálok a versedhez!
kobzos
2012, július 6 - 20:52
Permalink
Köszönöm szépen, nagyon
Köszönöm szépen, nagyon örültem a kedvező fogadtatásnak.
A verset hosszabb kihagyás után írtam 2009-ben, segítségével találtam vissza az alkotáshoz, ami örömet okoz.
kobzos
2012, július 6 - 22:32
Permalink
Nagyon köszönöm a találó
Nagyon köszönöm a találó sorokat!
A csalogány motívumánál hatott még rám Oscar Wilde A csalogány és a rózsa c. meséje is.