Szellő
Beküldte Csilla - 2015, április 11 - 20:08
Hajnali pázsiton ébred a szellő,
kergeti száz pihe, semmirekellő.
Lobban a rózsa arcpírján,
perdül az égre és csínján
szökken a fellegek zápora, pőrén,
lágy dala libben a fény puha bőrén,
ringat a selyme langyában,
megtanulunk ma egy páran
játszani álmot a végtelen ágán,
szárnyakon égni a szél csusza hátán,
szállani, szállni még feljebb,
míg a világot átfested.
Hozzászólások
hzsike
2015, április 11 - 20:13
Permalink
Kedves Csilla! Szeretettel
Kedves Csilla!
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez Szerkesztőségünk nevében is.
Zsike :)
Bieber Mária
2015, április 12 - 14:05
Permalink
Szeretettel olvastam, kedves
Szeretettel olvastam, kedves Csilla!
Szép, lüktető sorok, jó rímek. Gratulálok!
Bieber Mária
(Hespera)
Schvalm Rózsa
2015, április 12 - 14:20
Permalink
Nagyon szép, szeretettel
Nagyon szép, szeretettel gratulálok! Rózsa
Csilla
2015, április 13 - 14:42
Permalink
Köszönöm szépen! :)
Köszönöm szépen! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/