Színjáték
Beküldte Csilla - 2015, április 2 - 08:27
Mocskos, sértő a szó, beszéd,
megint felül a söpredék.
Folyik a komédia.
Lelkem darabja egy cafat,
vele a kutyák játszanak.
Isten, ha hallasz, segíts!
Gyanúsan hitvány a szerep,
ha még ma fel nem ébredek,
tán örökre így marad.
A díszlet ütött és kopott,
s méltatlan minden álmotok
a fénynek emberéhez.
Hazug csibészek, féljetek!
A színpad forog, fészketek
a süllyesztő elnyeli.
S a jók, miként a búzamag,
termő talajba bújjanak,
mielőtt végleg késő!
Hozzászólások
hzsike
2015, április 2 - 08:38
Permalink
Kedves
Kedves Csilla!
Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez.
Zsike :)
Bieber Mária
2015, április 2 - 11:13
Permalink
Szeretettel és tetszéssel
Szeretettel és tetszéssel olvastam versedet, kedves Csilla. Sajnos, van aktualitása. Ahogy a vers vége reményt mutat, kívánom én is, hogy ne legyen késő a jótettekhez!
Bieber Mária
(Hespera)
Csilla
2015, április 2 - 12:36
Permalink
Kedves Zsike, köszönöm a
Kedves Zsike,
köszönöm a verseimre szánt időt és elismerő véleményezését a szerkesztőségnek.
Csilla:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Csilla
2015, április 2 - 12:38
Permalink
Kedves Hespera, örülök értő
Kedves Hespera, örülök értő véleményednek. Köszönöm szépen, hogy olvastad.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
kolevandras
2015, április 15 - 16:43
Permalink
Remek ez a vers, Csilla!
Remek ez a vers, Csilla! Nagyszerű érzékkel maradtál egy bizonyos határon belül, de mégis mindenhová "elértél"! Nem neveztél meg senkit, vagy semmit, de ennek ellenére nagyon sok mindenkire, vagy mindenre rá lehet ismerni! Gratulálok!
Csilla
2015, április 15 - 20:49
Permalink
Örülök, hogy olvastad,
Örülök, hogy olvastad, András! Azt gondolom, hogy nem csak a jelenre érvényes; szerintem ez az emberiség régi, és talán, örök témája.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/