Valami szerelmeset

 
Úgy mondanék valami szerelmeset
ami most a pillanathoz illik,
valami szerelmeset,
ami majd eszedbe jut mindig,
de csak nézek rád,
a billentyűzet kopog a kezed alatt,
lábujjhegyen mögéd állok –
a kopogás félbemarad.
A reggeli parfümillat még a nyakadban,
mit is mondhatnék…
hogy mindig megtartottál az éles kanyarokban,
hisz most egyenes az út,
jöhetnek az álmos hétköznapok,
valami szerelmeset…
az ajkamba harapok.
Dolgozz csak, inkább megírom egy versben,
a szavak úgyis már
a nyelvemre jönnek nehezebben,
és azt hiszem, úgysincs semmi,
ami ennél a csöndnél többet érne;
itt vagyunk, te meg én és a világ
mézízű, néma szövetsége.
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!