Vallomás
Beküldte kolevandras - 2015, április 10 - 14:09
Gyújtottam nagy tüzet, s a vérnarancs lángok
harapták mohón a megrettent eget.
Szétszaladt bárányok rétje parázslott,
s nyelték a mindent a szikratengerek.
Látványtól bódult álomba ájultam,
s ha megrázták vállam zúgó reggelek,
tegnapok hamvait kábán bámultam,
s értetlen néztem torz tükörképemet.
Jöttél, s árnyamból magamra döbbentem,
s Te mutattad egeim szemeden át.
Égető kínokat füstös fényekben
s a szénné lett szivárvány kormos porát.
Mert hittél bennem, elvezettél onnan.
Mára egymás mosolyából lett házunk.
Kályhánk a szeretet, a tűz bennünk van,
s a lángokra ketten, féltve vigyázunk.
Hozzászólások
hubart
2015, április 10 - 15:38
Permalink
Kedves András,
Kedves András, szerkesztőtársaim nevében is gratulálok versedhez!
Szilágyi Ferenc Hubart
Bieber Mária
2015, április 12 - 21:43
Permalink
Gratulálok szép
Gratulálok szép vallomás-versedhez! Tetszik.
Bieber Mária
(Hespera)
kolevandras
2015, április 13 - 14:43
Permalink
Nagyon szépen köszönöm, hogy
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastatok, örülök, hogy itt lehetek!
Haász Irén
2015, április 13 - 16:09
Permalink
Nekem nagyon bensőséges, szép
Nekem nagyon bensőséges, szép vers ez, tetszett!