VárandÓsság

Viselős lettem az Idővel,
de meglehet, Ő terhes velem; -
avas szagún dől leheletem,
s a hányinger is rossz előjel.

Hasamban ficánkol a drága,
olyan, mintha tíz lába volna -
és ugrál, szaltót gyakorolva,
...leginkább éjszaka izgága.

Szerveimet hálóval szőtte;
jó erőssel, hogy nehéz legyen, -
érezhessem összes léptemben;
no, biztosan lesz majd előnye.

Ha más nem, akkor a lassúság,
a fáradtsághegy strapás-csúcsa; -
ott rostokolva nincs, mi csúnya,
körbevesznek ráérős múzsák.

Naponta növekedik bennem,
dagadok kor-terebélyesre... -
vagyok a múlt és jelen verme,
jövő-gyermek sirat testemben.

.....

Ki akarlak szülni magamból,
valami markos gyógyszer kéne; -
hatékony, mitől tudnám: vége,
s időtlen szakadnék a Magtól.

(2015. január-február)

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez  szerkesztőségünk nevében!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen Mindőtöknek, kedves Kata. :)