VárandÓsság
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, március 31 - 18:53
Viselős lettem az Idővel,
de meglehet, Ő terhes velem; -
avas szagún dől leheletem,
s a hányinger is rossz előjel.
Hasamban ficánkol a drága,
olyan, mintha tíz lába volna -
és ugrál, szaltót gyakorolva,
...leginkább éjszaka izgága.
Szerveimet hálóval szőtte;
jó erőssel, hogy nehéz legyen, -
érezhessem összes léptemben;
no, biztosan lesz majd előnye.
Ha más nem, akkor a lassúság,
a fáradtsághegy strapás-csúcsa; -
ott rostokolva nincs, mi csúnya,
körbevesznek ráérős múzsák.
Naponta növekedik bennem,
dagadok kor-terebélyesre... -
vagyok a múlt és jelen verme,
jövő-gyermek sirat testemben.
.....
Ki akarlak szülni magamból,
valami markos gyógyszer kéne; -
hatékony, mitől tudnám: vége,
s időtlen szakadnék a Magtól.
(2015. január-február)
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, március 31 - 18:56
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2015, március 31 - 23:24
Permalink
Köszönöm szépen Mindőtöknek,
Köszönöm szépen Mindőtöknek, kedves Kata. :)