Volt egy percem
Beküldte Braunel - 2012, február 5 - 11:29
Volt egy percem a hangos zűrzavarban:
megálltam némán s behunytam szemem.
Terád gondoltam, mert pont így akartam,
s újra megtalált ott a szerelem.
Az emberek körülöttem haladtak,
mint némafilmen mozgó figurák,
s én gondolatban egyre, lankadatlan
simogattam szép kezed bársonyát.
Leírom mindezt, mert jó volt akkor, ott.
Éreztelek. Valahol mélyen, bennem...
Én, aki mindig csak lopva álmodott,
abban a percben újra tiéd lettem.
Szerelmem beléd úgy csimpaszkodott,
mint bezárt rab, ha lát egy csillagot...