Virág
Már a virágok sem szólnak.
Csak néznek kibontott
szirmaikat mutatva
az arany Nap után,
ki jó kedvében beragyogja
a végtelen terekben
lábadozó fákat,
a sérelmüket nyalogató
sziklákat,
a pillangósimogatástól
megnyugvó tengereket.
A búzakalászok félelmét is oldva
derűsen int a hegyistenek felé,
kik jégsapkáikat emelve válaszolnak,
s egy égen feledett csillagnak
biztatást küld…
Kezembe fogom a virágzó csendet,
s kibontott néma üzenetét
az égre tapasztom.
Szétrebbennek a fájdalmas
kiáltások, földönfutóvá
válnak a gyógyíthatatlan
betegségek, megunhatatlan
unottan tücsök ciripel.
Örömujjongó hangyák
potyognak, boly-váraikból
víg muzsika szól,
vigadni vágyó szél-ifjak
jönnek erdő-sátraikból.
Részeg jókedv borogatja
mezők asztalát,
csend-őröket hívnak,
akiknek lábuk sem
ér a földig…
Tologatom magam előtt
a suttogást, összerezzenek
egy-egy ki nem mondott
szóra, miközben a kezemben
kinyíló virágtól kérdezem:
Szeretsz-e?
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, július 20 - 10:18
Permalink
Szépséges....
Szépséges....
Molnarjozsef
2013, augusztus 26 - 10:13
Permalink
Köszönöm.
Köszönöm.
hzsike
2013, július 20 - 20:45
Permalink
Nagyon tetszett, gyönyörű
Nagyon tetszett, gyönyörű "szóképeket" festettél. Öröm volt olvasni.
Szeretettel:Zsike.)
Molnarjozsef
2013, augusztus 26 - 10:13
Permalink
Kedves Erzsike. Nagyon
Kedves Erzsike.
Nagyon köszönöm szavaid.
Üdv: József
Schvalm Rózsa
2013, augusztus 26 - 13:22
Permalink
Nagyon szép,
Nagyon szép, gratulálok!
Szeretettel olvastam: Rózsa
Molnarjozsef
2013, szeptember 14 - 22:06
Permalink
Köszönöm, kedves Rózsa. Üdv:
Köszönöm, kedves Rózsa.
Üdv: József