A Líra Lelke

A költemény teste a dallama,

De a vers Lelke,

A Költő maga.

——-

A ritmusban az Élet maga lüktet;

A jó Költő nem alkot szörnyszülöttet.

——

A vers nem lehet szöveg-egyveleg;

Mindig dalol, és sohasem hebeg.

—–

Lélekkel, érzéssel viselős;

A Költő minden szóért felelős.

——

A Nyelv hű Barát, ősi akarat;

Élve boncolni sohasem szabad.

——

Táncolhat halál strófa-színpadon,

De sosem bocsáthatjuk szabadon.

——

Lehet a versben számos kínos óra,

De nem áraszthat kínt az Olvasóra.

——-

A vers a Lélek országútját rója,

S a Költő a világ törvényhozója.

——

Isten és a világ mindig jelez,

S a költői Becsület kötelez.

——

A vers a költőjét túlélheti,

Hogyha a Költő Lelke élteti.

—–

Sátán, Végzet, üvölt vagy morgolódik;

Amíg van vers, az Élet folytatódik.

—–

A költemény teste a dallama,

De a vers Lelke,

A Költő maga.