A néhai Thelekessy Imre
Elfeledett hadvezérek
Pantheona lett a múlt;
Nemzet-emlékezetünkből
Számos régi hős kihullt.
Voltak a török időknek
Régi, híres hősei,
De nevüket ma már csak a
Hadtörténet ismeri.
Ilyen hős volt Thelekessy,
A jó "Imre kapitány",
Ha ő volt a vezér, végül
Mindig futott a pogány.
Nehéz idők jártak akkor,
Télen-nyáron folyt a vér,
Akkor lett "Imre kapitány"
Közlegényből hadvezér.
Mohácsnál még nem volt egyéb,
Mint közönséges huszár,
Ország vesztét látta ott a
Nyárutói napsugár.
Túlélte a csatát. Aztán
Véres évek jöttek el,
Thelekessy Imre huszár
Hol itt, hol ott menetel.
Két rossz király közül vajon
Hova állsz? Na meg ne bánd!
Thelekessy úgy gondolta,
Két rossz közül: Ferdinánd.
Csóró király volt Ferdinánd,
Ideges, kedélybeteg;
A munkatársait mindig
Rosszul választotta meg.
Ha nagy ritkán nagyobb hadat
Összegyűjteni tudott,
Élére mindig külföldi
Idiótát állított.
Török portyák. Keselyűhad
A vérző ország felett;
Thelekessynek nem jutott,
Csak mindig apró sereg.
Nyomasztó a török fölény,
Mindenütt kudarc terem,
Szinte csak Imre kapitányt
Kíséri a győzelem.
Néha akadt egy vár, ami
Helytállt dicsőségesen,
Nyílt mezőn törököt nem vert
Rajta kívül senki sem.
Találékonysága mindig
Új ötlettel jön elő,
Ezért veszít csatát mindig
Ellene a túlerő.
Ha magyar is volt ellene,
Üldözni sose akart,
Imre kapitány úgy vélte,
Kímélni kell a magyart.
Ha folyóparton ijedten
Hőkölt hátra a hada,
Öregen is nekiindult,
Akkor átkel egymaga!
Ha komoly hadak élére
Állítja egy nagy király,
Mi mindent tehetett volna
A jó "Imre kapitány"...
Habsburg-halogatás, magyar
Rendi tehetetlenség;
Magyarország hányódik, mint
Kutyák közt a kolbászvég.
Se erő nem volt, se hozzá
Tisztességes akarat,
Thelekessy számára csak
A kisháború marad.
Ha elbírta volna akkor
Hazánk ügyét valaki,
Lehetett volna belőle
Kinizsi vagy Hunyadi...
Olyan lett, mint sok kortársa,
Számos névtelen alak;
Részük van benne, hogy Hazánk
Végül mégis megmaradt.
Dolgukat tették. Ami pedig
Hírnevüket illeti,
Volt akkor, de az utókor
Nevüket sem ismeri...