Álarcok

Beküldte hzsike - 2016, március 11 - 15:23
H.Gábor Erzsébet
Álarcok
 
Mikor az ember azt mondja; jó,
lehet, hogy mögötte temérdek rossz van -
bújnak a titkok, mint vonó a tokban,
úgy takar leplük, ahogy a hó.
 
Mosolyod ragyog, akár a Nap,
pedig a szívedben mélyen a gyász ül,
sziklányi terhedtől rettegsz, hogy rád dűl,
emészt a bánat, s oly árva vagy.
 
Hurcolunk bántást, leplezünk bűnt,
álarcot viselünk, palástot, maszkot,
elrejtünk alattuk százféle vackot,
szürkévé válva fel se tűnünk.
 
Lépj ki a sorból, mosd le a mázt,
nyílj ki a világnak tárd ki a szíved,
s ahogy az égen a szivárványszínek,
valódi éned, magadat játszd!
 
Fogadj be mindent, ami nemes,
de adjál is annak, kit kínoz a nincs,
s a lelkedben gazdagon gyűlik a kincs -
emberként élni így érdemes!
 
Tanulj meg hinni, s nem adni fel -
a világunk csodaszép, miénk a Nap,
de szenved a Földünk a felhők alatt.
Az élet nagy kegy, becsülni kell!
 

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2016, március 11 - 15:30

Nagyszerű tanács, és remek vers! :) Szeretettel gratulálok, Zsike! :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2016, március 11 - 15:52

Köszönöm szépen, Csillám. Szeretettel fogadtalak itt is.

Zsike :)

lnpeters képe

lnpeters

2016, március 11 - 17:44

Szép és felemelő vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

hzsike

2016, március 11 - 17:58

Köszönöm szépen, kedves Laci.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, március 30 - 16:39

Remek vers, örülök, hogy rátaláltam. Gratulálok szeretettel!

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

hzsike

2016, március 30 - 18:34

Köszönöm szépen, Hesperám.  :)