Az ősz könnyei

Beküldte hzsike - 2023, október 2 - 13:42
H.Gábor Erzsébet
Az ősz könnyei
 
A fák ruhája rőt vörös,
a táj színesbe öltözött,
a földön hant a dús avar,
mely minden szennyet eltakar.
 
A lét pihenni vágyna már,
homályos köd a láthatár,
a felhők teste megdagad,
kövérkés cseppek hullanak.
 
A foszló szőnyeg ázni kezd –
én itt maradok bármi lesz,
vizes a ruhám, rám tapad,
reszket a lét fák alatt.
 
Sírodon dísz a friss virág,
otthonod lett egy új világ,
hang nélkül, sírva jajgatok,
akár egy árva, az vagyok!
 
Az lettem, árva, nélküled,
rajtam az érzés átüget,
szívemet tépi, fáj nagyon,
keserű társ a bánatom.
 
Hiányod feltör, megkövez,
magammal vívott ütközet,
nap mint nap kínoz, meggyötör,
elnyelt a hűvös sírgödör.
 
Kellenél most, hogy átölelj,
szólítlak, kérlek, szólj, felelj!
Ki ad majd írt, ha láng sebem
billogot éget szívemen?
 
Pereg a könny az arcomon,
a semmit fájva markolom,
fogam nyomától ég a szám –
gyógyíts meg, kérlek, jó anyám!
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2023, október 2 - 19:02

Nagyszerű vers! Szeretettel gratulálok!

...

2023, október 3 - 09:18

Mesteri képekkel átszőtt szívremegtetés a versed, gratulálok hozzá!

hzsike képe

hzsike

2023, október 4 - 09:47

Köszönöm szépen, kedves Feri, kedves Imre! :)

lnpeters képe

lnpeters

2023, október 8 - 23:18

Megrendítően szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)