Az áruló
Beküldte hzsike - 2016, február 26 - 11:53
H.Gábor Erzsébet
Az áruló
Csónakunk lebeg a tó vizén,
álmunk mélázva benne ring,
vijjog egy héja, fenn kering,
reszket a tükrön a szűzi fény.
Néma a nádas, már alkonyul,
kitart a vadász, itt marad;
hallgat a mély a víz alatt,
az este ködfátyla ránk borul.
Feladja végre, és elrepül -
cinkosunk lesz a Holdanya,
sugarát dúsan szórja ma,
s árulónk létére fény derül.
Hozzászólások
Csilla
2016, február 27 - 23:37
Permalink
Szép, ritmusos, de az én
Szép, ritmusos, de az én szemeim előtt maradt a ködfátyol, mert nem jöttem rá, hogy ki az áruló. :-)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2016, február 28 - 09:39
Permalink
Köszönöm, hogy elolvastad,
Köszönöm, hogy elolvastad, Csillám.
Ölellek, szeretettel.
Zsike :)