Bakancsidők
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, június 16 - 18:01
Öreg napok, öreg esték szélvészt zárnak.
Hétrét hajlott púpos hátuk, mégis fürgén
halad lábuk. Világ végén - fészkén ülvén -
bakancs idők, halott álmok meghitt társak.
Kopott öröm hókán koppan karma rácsnak.
Múltak talpa csattog hulló csillag füstjén.
Sóhaj árban lelkek áznak, egymást küldvén
partra vinni minden áldást, mindig másnak.
Öreg napok, öreg esték gyorsan járnak.
Sokszín őszök, nyurga nyarak emlék üszkén,
hamvuk salak. Tűzből, vízből faltak büszkén,
Holdat nyeltek. Attól voltak hajdan bátrak.
(2016. június)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Bakancsidők.jpg | 29.61 KB |
Hozzászólások
Haász Irén
2016, június 17 - 18:47
Permalink
Sajátos vers. Nagyon pontos a
Sajátos vers. Nagyon pontos a forma, a háromszor négyes tagolás feszességet ad a versnek. Az első versszak értelemzésén kicsit gondolkodtam, a többi egyértelmű. Igényes vers, misztikuma is átjött. Szép volt!
Sztancsik Éva
2016, június 18 - 20:56
Permalink
Köszönöm szépen, Irénkém, a
Köszönöm szépen, Irénkém, a látogatást, a figyelmet. Nagyon örülök jóleső szavaidnak. Szeretettel. Éva