Betöretlenül
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, augusztus 2 - 20:33
Magamra maradtam bennem.
Kinn tétova lábak topognak;
csizmák talpa reccsen.
Nagyranőtt szemekkel nézek.
Pang íriszem páncélbogarán
fénynek látszó kéreg.
Lehámlott bőrömről múltam.
Fájok e feszes újdonsültben,
irha-szőrbe bújtan.
Szokatlant hordozok rajtam.
Adnám az idegent belőlem.
(Nem kellett volna.)
Látod, belém-haltam.
(2016. július)
Hozzászólások
Mysty Kata
2016, augusztus 4 - 19:58
Permalink
Évikém ,küldök egy szeretet
Évikém ,küldök egy szeretet - ölelést, oldja fel a csüggedést!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2016, augusztus 5 - 18:17
Permalink
Köszönöm szépen, Katám. :)
Köszönöm szépen, Katám. :)