Jelenlegi hely

Egy hétfőn

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, június 10 - 20:12

Csalán-dzsungel belsejében

lángol, izzik, szenved énem -

bodzabokrok hűsítik azt,

mégsem talál ehelyt vigaszt.

.....

Házam táján tenger dudva...

lábam mégis beljebb jutna -

kertek alatt közelítek...

s itt a füvek nem szelídek.

Csípnek, vágnak, kiharapnak,

gőgös, harcos nagyhatalmak... -

döfnek, szúrnak nadrágon át,

csizmát győzve érnek bokát.

(Lakatlan ház ez a veszted,

udvarodon bodza reszket -

bodza reszket, csalán feszít,

portád engem megszégyenít.)

Átjutottam, térkép rajtam,

ajtóm nyitnám, a zár csattan -

szerencsémre nem törött el,

csak a nyelve gyöke nyögdel.

(Nagyvárosban, kisfaluban

a Sors véled tova-suhan -

tova-suhan, öreg leszel...

míg a Nap fenn mindig delel.)

.....

Legközelebb másról költök,

lesz addigra tán csütörtök -

s gyom-balhéval egyetembe'

emlék futhat elme-lesre.

(2016. május-június)

Csatolmány	Méret
Egy hétfőn.jpg	60.18 KB

Hozzászólások

Bieber Mária

2016, június 15 - 18:15

Permalink

Kedves Éva! Nekem nagyon

Kedves Éva! Nekem nagyon tetszik versed. El tudom képzelni ezt a látogatást egy nyári lakba, nyaralóba, hétvégi házikóba, ahová az első bejutás a gyimgyomon keresztül sikerülhet. Az utolsó sort ugyan nem értem, de a záró versszak csattanós gondolatmenete is kreatív. A rímek igényesek, a szótagszám szabályos. Gratulálok szeretettel.

Bieber Mária

(Hespera)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

Sztancsik Éva

2016, június 16 - 17:59

Permalink

Kedves Mária! Valóban... mily

Kedves Mária!

Valóban... mily szép is volna, ha ez egy nyaraló lenne/lehetne. :( A velem kapcsolatos dolgok, s az a viszony, ami körülvesz... általában nem egyértelmű. Ezt nem is ragozom tovább. :) Az utolsó sornak az volna a lényege, hogy ennek az egésznek az emléke se jöjjön elő, vagy ha jönni akarna, akkor azt nagyon ki kelljen lesnie, mert agyam elhessintené. No, így valahogy. Szeretettel köszönöm az értő olvasást, a tetszés-nyilvánítást, mindig őszintén örülök neked. Éva