Emlék(h)arcok

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, augusztus 25 - 19:00
 
Visszarepít néha a gyors-szárnyú hajnal,
mikor hinni vélem, hogy biztosan alszom -
ágyam mellett rajzolsz leheletnyi zajjal...
felnézek álmosan, s te lettél az arcom.
 
Botladok tükörhöz, oly régen láttalak,
(vonásod elveszett emlékem ködében) -
feszülten figyelem, ahogy épp átkacag
törött varázsával rajtam negyven évem.
 
Pityergő kamaszlány asztalára hajol...
falon páncélosok és Gömböc, a kutya -
sarokban szalagról Elvis Presley dalol;
(nyárizzadt hőjével kész lelki szauna.)
 
Majd hirtelen váltás, ülünk a moziban;
Bronsonnal unottan harmonikázgatunk -
reccsen a szék, amíg felkészítem nyilam,
hogy szívedbe lőjem rövidke holnapunk.
 
Visszarepít néha a gyors-szárnyú hajnal,
mikor hinni vélem: leszel minden rajzon; 
és tarka festményen, bevonva arannyal...
ám
fejem, vállad helyett, csak fejfádra hajtom.
 
(2016. augusztus)
 
CsatolmányMéret
Kép ikon Emlék(h)arcok.jpg31.14 KB

Hozzászólások

Haász Irén képe

Haász Irén

2016, szeptember 2 - 13:26

Óóóó....:(

Szomorú vég...

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, szeptember 4 - 23:15

Igen, Irénke, így igaz. Ez egy szomorú (igaz) történet. Több hasonlót tudok.

Köszönöm szépen olvasásodat, megtisztelő figyelmedet, szeretettel. Éva