Esélyvadász
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, november 13 - 13:58
Mérlegeltem, mit elértem, majd
következett, mi rajtam túltett -
révedésem meddő kaland; nincs,
mi feldobna, unszolna újfent.
Koloncok sátoroznak bennem,
...mihasznák és kevésbé azok -
az értelmetlen olykor roncsol,
bár én nélküle is kész vagyok.
Egóm (kifeküdt bajmatraccal)
minden nap távolabb költözik...
a lényeg, hogy tőlem messzire
jár, mustrálja a Hold köldökit.
Feszül a húr, égnek a gyertyák,
végletek csonkja ím, összeér -
pattan a szál és pislog a láng...
de Sors-mosott énem lelke: él.
Bízik abban, hogy békét lelhet
csatát viselt, álszent tanokkal;
aztán zűrös porondon szundít,
... életzsíros füle nagyothall.
Majd felrázza a közlés vágya,
keresve, az "enyém" fontos-e?
Hiszen annyi, annyi a művész!
Poéták gyorsmázsája nyom le.
Ha szabad, kérem, én maradnék.
Van itt elég hely, bő ez a Föld -
az Ég pedig fenn oly türelmes,
... reggelre másnappal újratölt.
(2016. november - átdolgozás)
Hozzászólások
Csilla
2016, november 14 - 13:31
Permalink
Mindenkié egyformán fontos!
Mindenkié egyformán fontos! Elgondolkodtam magam is a "közlendőkön"... :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2016, november 16 - 21:00
Permalink
Köszönöm szépen véleményed és
Köszönöm szépen véleményed és merengésed, kedves Csilla. Most is őszintén örülök jövetelednek. :)