Gyászbetyárok
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, november 6 - 16:56
Oly fontossá válnak a holtak
akkor, mikor már eltávoztak -
miért nem addig lobog a láng,
amíg mindőnknek ez a hazánk?
Hihetjük, néznek le magasról;
ránk, akik nem értünk szavakból -
dadogunk, hallgatunk, áldozunk,
viaszfüsttel jattol ma sokunk.
Megbocsájt mindent a Teremtő,
ha imát súgsz most, te esendő -
mit számít, becsülted-e addig?
Kegyeleted (Vég nélkül...) alszik.
.....
De felébred rögvest a zajra...
hisz koporsó döccen; zavarja -
ott száll a szeretet kontúrja;
a szél fel is kapta, hogy fújja.
(átdolgozás)
Hozzászólások
Haász Irén
2016, november 7 - 13:13
Permalink
A nyolcadik sor akad nálam...
A nyolcadik sor akad nálam...
Sztancsik Éva
2016, november 7 - 20:25
Permalink
Szia. :) Segíts, kedves.
Szia. :) Segíts, kedves. Kicsit tényleg nyelvtörős, de ezt szeretném kifejezni. Ajánlj valamit. Köszönöm szépen.
(Gondolom... nem az értelmezésben akadtál el. Ha mégis - amit nem hinnék -, akkor mondom: a gyertya égetése által reméljük a megváltást, a "lélek meg/lefizetése" valójában. Ilyesmi.)
Haász Irén
2016, november 8 - 17:55
Permalink
Pl. ...viaszok füstje a
Pl. ...viaszok füstje a baksisunk...
a jatt akad be nekem. Mondjuk, a baksis sem sokkal jobb. Vagy egy kacifántosabb:
...hálapénz gyertyaláng - fároszunk... :)
Sztancsik Éva
2016, november 8 - 19:52
Permalink
No, te sem vagy semmi. :)
No, te sem vagy semmi. :) Majd elmerengünk még ezen. Ölellek és köszönöm.