Kallódás

Érteni szeretném ezt a világot,
átlátni ködön, fényen, szitán -
ám, mikor Isten az égből kirázott,
(szerintem)
fogta a karját egy-két zsivány.

Mit ér a tiszta, önzetlen teremtés,
a nyíltszívű, fennkölt alkotás,
ha a létrejött mű túl balszerencsés,
gonosz-körmöktől vájt karcolás?

Többen tarthatták lelkem az elején,
(kétkedők is az "atyaságban")
de végül lezajlott a nagy esemény:
az Úr engedett, haza(?)szálltam.

Így aztán mások keze sem szoríthat;
(eltöltött szánalom, csodálat)
talán e rögös földön meggyógyíttat,
reméltem értelmet, csodákat.

Átlátni szeretném ezt a világot,
olvasni ködből, fényből, térből -
ám, mikor Isten az égből kirázott,
(szerintem)
odébb lökték... a Mindenségtől.

(Sztancsik Éva L. - 2016. szeptember)