Lili-dili
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, október 6 - 20:03
Macskalányunk - neve Lili -
incselkedik, csupa dili.
Fiam kedvenc négylábúja...
szürkén cirmos rajt' a gúnya.
Dörgölődzik hozzám este:
tuját mászni volna kedve.
Nyávogóra veszi rögtön,
hízelkedik széken, földön.
Lopakodik terasz szélén;
leül beste, gondot vélvén.
Onnan nyekeg felém fájón,
kicsit búsan, kicsit vádlón.
Fánknak törzse alul metszett,
gallya sincsen, ami tetszhet.
Persze, attól felmehetne...
éles karma megreszelve.
Élező az ágy, a függöny,
azért van, hogy azon csüngjön.
Akkor mégis mi a bibi?
Lustaság az, csúcs-alibi.
Szedte-vette teremtette!
Furmányos egy cicaelme!
Lifteztessem, aki lanyha,
odafent lesz újra macska.
Megsajnálom, felemelem,
szőre finom, nemes-selyem;
jót derülök pimaszságán,
míg kucorog óhaj-ágán.
(2016. szeptember)
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Lili-dili.jpg | 70.09 KB |
Hozzászólások
Bieber Mária
2016, október 12 - 15:39
Permalink
Bájos! Nehéz a cicusoknak
Bájos! Nehéz a cicusoknak ellenállni! :)))
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2016, október 18 - 19:34
Permalink
Igen, ez így van... nehéz nem
Igen, ez így van... nehéz nem szeretni őket. :) Legalábbis az én nézőpontom szerint. :) Bár én nagyon kedvelem az állatokat, meg a növényeket, meg a különféle dolgokat... olykor még az embereket is. :) ;) Bár egyre inkább az az érzésem, hogy az emberek nem kívánják azt, hogy kedveljék őket. :) Hosszú volna most ezt kifejtenem. Talán majd versben. (Mintha tettem is volna már jópár kísérletet ebben a témában. ;)) Szeretettel köszönöm látogatásodat, véleményedet.