Mester(kovács)munka
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, november 1 - 13:23
Sohase' vágytam, hogy erős legyek;
másokra hagynám a nagy hegyeket -
hideg ráz attól, mi rám veretett...
vadlovon patkók... nah, így lehetek.
Biztosan merész, ha ilyet mondok.
Hallgatni, tűrni kell minden poklot -
nyugtázni bénán: csak létműgondok;
az öröm jött-ment és elpárolgott.
(Megdorgál karmám: pipogya beszéd!
Túlcsordult lelked nyaldossa sebét -
lecsöppen, fut már, terjed a pecsét;
fertőzhet, vigyázz, visszaszáll beléd.)
Sosem akartam harcedzett kezet;
hegyhordás réme mégis fenyeget -
prüszkölök attól, mi rám veretett...
vadlovon patkók... nah, így lehetek.
(2016. október-november)