Örökké Merész Tánc

Keresek egy hangot az éterben régen,
mi legszebben súgta a nevemet nékem;
de nem hallom sehol, nézhetek bármerre,
ez a lopkodós Sors útközben elcsente.

Mást is lopott tőlem: álmokat, vágyakat,
számos derűs évet, mely múlton átszalad.
Nem hagyott egyebet, mint Meztelen Hitet;
gyorsan öltöztetem, mert a Jelen siet.

Adok rá egyszerű, sallang-mentes ruhát,
ékszer-permet gyanánt illat-levendulát;
díszítem mosollyal, igaz, kényszeredett,
de mit várjunk attól, aki reményvesztett?

Most már elegáns és megjelenhet bárhol;
lelkierőm bátor, s Merészséggel táncol...
Miért törődnénk a fanyalgókkal, kérem?
húzhatják szájukat, mi meg ropjuk, vénen.

(2014. július)