Októberi este

 
 
Szívedet bánat rengeti, 
talán a vágyad kell neki?
A féltve őrzött álmaid? 
Titkok csomója, s mind, amit
 
magadban ringatsz szüntelen,
akár a masnit, ünnepen;
piros volt selyme, mint a vér, 
nem adtam volna semmiért!
 
Hajamba kötve csillogott, 
hittem, a legszebb én vagyok.
Azóta mennyi év lefolyt! 
Arcomra csalt egy kis mosolyt
 
az emlék, cseppet fűszeres, 
mint az aranyló húsleves.
Örömnek könnye csordogál, 
a bánat, látod, messze jár.
 
S én írnék, írnék reggelig, 
amíg a szívünk megtelik,
mert nincsen bánat helye ott, 
ahol magad szétoszthatod.
 
 

Hozzászólások

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép, szeretettel gratulálok! Rózsa

Csilla képe

Nagyon kedves vagy, hogy ezt is elolvastad, köszönöm szépen! :)

hzsike képe

Ringatóan szép ez az októberi este. Jónéhány sorát magaménak érzem, főleg az utolsó versszakot...  :)

Szeretettel olvastam, Csillám. :)

 

Csilla képe

Köszönöm, Zsike! A tartalmát érzed magadénak, ugye?:)

hzsike képe

:) Természetesen a tartalmára gondoltam, Csillám, hasonló érzések mocorognak bennem is. 

Én is "írnék, írnék, reggelig.." :)

Csilla képe

Köszönöm szépen, Fabijoe!

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép, gratulálok, kedves Csilla.

Csilla képe

Köszönöm szépen, kedves Rózsa! :)

hubart képe

Kedves Csilla, versed remek képekkel hozta a mondanivalót, hangulatot. Gratulálok!

Csilla képe

Örülök, köszönöm szépen, kedves Feri! :)