Őrangyal

Forrás hűsén akkor hajnal éledt,

mikor fényben tündökölni Téged

megláttalak, sugarán a Napnak,

mentem volna veled, hogyha hagynak!

De a szó, mit térdre esve vártam,

elmaradt, mert így, halálra váltan,

szárnyak nélkül nem teremt a lélek;

gondolatnyi vágy, parányi félszek

összezárva tenyeremben, mintha

ott volna az élet összes titka!

Mosolyogtál, és könnyeid tükre

vigyázóm lett akkor, mindörökre.