Permanens

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, június 8 - 20:31
 
Onnan érkeztem, ahol tombolnak a szelek,
ahol a jó és a rossz egymással enyeleg -
onnan, ahonnan jönni nem szoktak emberek...
de engem ide küldtek; kacagok, szenvedek.
 
Arrafelé a népek szótalanok, s vakok,
a lélekvirág hervad, az út nem kanyarog -
ott senki sem kéri, hogy holtért virrasszatok;
a gondolat lecsorog, ha a fény ráragyog.
 
várok
 
nincsenek velem mások -
én magammal vagyok.
 
(2017. május)

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, június 9 - 22:47

Nagyon tetszik, szinte magaménak is érzem!

Ölellek! Olvaslak, de mindig nem írok!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, június 11 - 21:32

Szeretettel köszönlek, drága Katám. Én tényleg nagyra értékelem azt, ha valaki időt szakít arra, hogy megszólaljon a versek alatt. Nekem sajnos már arra sem nagyon marad, hogy írjak. :( Örülök jelenlétednek, mindig. :)