Pipacsföldön (másképp, ahogy elvárt lenne? :) )
Szikrázott a Nap azon a délután,
felvettem kedvenc, kék-virágos ruhám -
méh dongott fodrán, töltögetve kedvét,
hasamon rózsát kergettek a lepkék.
A szomszéd réten hajlongott sok pipacs.
Szellő úr szisszent: ez vadvirág, ripacs! -
Csitt! intettem le, ne kötekedj, szentem;
hozzájuk megyek, hogy bájam terjesszem.
Szerény, vérhajú, hamar-hulló élet...
sajnállak, hiszen oly hirtelen véged -
gondoltam egyet! bár maradnál tovább...
hangolj lelkemből daloló csalogányt.
Kottázd kezemnek, ruhámnak, szívemnek,
kottázd, hogy tőled színesek a csendek -
légy az, kis növény, mi földnek az eső
...hatalmas, nemes, termesztő ős-erő.
.....
Fekszem most is vörös hullám-tengerben,
testem leplén hajt megint édenkertem... -
immáron rajtam van a legszebb szoknya;
mintha bennem az egész Föld szuszogna.
(2015 május végén)
Hozzászólások
Sztancsik Éva
2015, május 30 - 14:02
Permalink
Elnézést, nem áll
Elnézést, nem áll szándékomban provokálni, csak...megmozgatta ismét a fantáziámat, hogy...miért ne?
Formáljam át 5/6-nak vagy affélének. Biztosan lehetne még egyéb módon, több-féleképp és mívesebben is. Ez alapján...akár hónapokat elvariágathat az ember egy-egy írással. (Mellesleg: elég sűrűn szoktam. :) )
Feri! Köszönöm, hogy megemlítetted...ehhez most Te adtad a "löketet". De bármelyiket nézem...elkeseredem, hogy...mi mindent lehetne még kihozni belőle és nekem nincs rá időm, energiám. :( Utána arra gondolok...nonszensz, hogy ennyit bajoljak valamivel, aminek egyébként...nincs is semmi jelentősége, csak talán... az én fejemben. ;) Köszönöm Mindenkinek a figyelmét. Szeretettel. Éva
hubart
2015, május 30 - 14:20
Permalink
Nem provokáció ez, Éva drága!
Nem provokáció ez, Éva drága! :) Blogban is, de Parnasszusra felkerült versen is szabad dolgozni, javítani, átírni. Az egyszer már elbírált, szintezett verset is újraértékeljük kívánságra, ha a szerző átírta. Senki sem fogja számonkérni, hogy mennyi időt töltöttél el vele, csakis a végeredmény számít!
Sokkal jobb lett így a versed, érdemes volt foglalkoznod vele! Szeretettel gratulálok!
Sztancsik Éva
2015, május 30 - 14:50
Permalink
Tudom én, kedves Feri, hogy
Tudom én, kedves Feri, hogy szabad és illik is, ha az kevésbé üti meg a mércét, elmarad attól, amit az értő szemek/lelkek szívesebben dolgoznak fel önmagukban. :) Hálásan köszönöm a biztatást, örülök nagyon tetszésednek és mondhatom...megérte rászánnom az elmúlt éjszakám felét. :) ;) Szeretettel. Éva
Mysty Kata
2015, május 30 - 14:37
Permalink
Az alkotás öröme sugárzik
Az alkotás öröme sugárzik róla!Gratulálok..Szép napot!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2015, május 30 - 14:53
Permalink
Köszönöm szépen, Kata. :)
Köszönöm szépen, Kata. :) Éppen így van, ahogy kifejted. Testhezállóbb és harmonikusabb ruhát kapott gyermekem. Most már biztosan boldogabban nyargal az útján. Neked is kívánok kellemes hétvégét, szeretettel. Éva
Bieber Mária
2015, június 2 - 23:33
Permalink
Kedves Éva! Örülök, hogy
Kedves Éva!
Örülök, hogy ideértem! Gratulálok remekül átszabott versedhez! Tetszik hullámzása, képei, pipacsos elevensége.
Én most úgy érzem, olvasgatva az alábbi lamentálásodat, hogy fontos, hogy a szöveg a végén a saját igényünknek megfeleljen, és a saját igényszintünket kell növeszteni, csiszolni, s akkor, bizony, a semmicskének látszó sorokkal is elbíbelődünk, átírjuk, ha kell stb. Ha a nagy elődök nem voltak restek javítgatni a verseiken, és nem sajnálták a csiszolásra, finomítgatásra szánt időt, akkor ezt érdemes eltanulni tőlük nekünk is.
Bieber Mária
(Hespera)
Sztancsik Éva
2015, június 6 - 13:39
Permalink
Mária kedves! Mindenben
Mária kedves!
Mindenben igazat adok Neked, amiket itt írtál. :) Hasonlóan látom magam is. Velem "csak" az a baj ilyen téren, hogy - alkalmanként - túlontúl kevés a hitem(?), ösztökém(?) magamban...ha ezt lehet problémának nevezni. Azt hiszem...néha szinte lemondok arról, hogy meglépjek egy-két "lépcsőfokot" még akkor is, ha könnyedén megtehetném. Miért? Mert remekül érzem magam abban a belső világban, amit megteremtettem életem ezen részének és nem szeretném, ha bármi feldúlná, megzavarná, módosítaná. Talán fakadhat ez abból, hogy "valós" környezetemet túl sűrűn kell/ett változtatnom, aminek még most sincs vége....s a bizonytalanság, a folyamatos költözködés felőrli az embert. Elnézést az ide nem illő válaszért. Nagyra értékelem hozzászólásodat, köszönöm szépen. Éva