Riasztó

Nagyon szépen köszönöm, Mária, hogy olvastál és időt szántál az értelmezésre, bár...én úgy gondoltam, hogy ez nem okoz/hat gondot. Természetesen más (író ember) is ugyanezt hiheti a sajár művéről, a tulajnak nem probléma (remélhetőleg) a tartalom tisztán-látása. ;) Segítek picit: ha már eltávozott tőlünk/belőlünk a küzdés, a becsvágy (hazátlanná/hontalanná váltak), akkor nem szabad, hogy ezek bármilyen fájdalmat gerjesszenek avagy "lekiismeretfurdalást" ébresszenek a távozókban, hiszen...épp azért kellett menniük, mert senki nem hiányolja őket a "gazdatestben". Huh. Ennyi tellett tőlem most így hajnali két órakor. Szeretettel. Éva

Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen részletesen átnézted ezt a kis irományt. :) Az első megállapításodnak igazat kell adjak, ezen a megoldáson én is gondolkodtam, de mégis a meghagyottnál maradtam. Miért? Talán így éreztem közvetíthetőbbnek? Már nem emlékszem. ;) Az utolsó versszakra vonatkozó megjegyzéseidet is át tudom érezni, mert ha ennyire boncolgatunk egy verset...s miért ne tennénk?...akkor efféle értelemzavarok, névmás-gondok, egyéb bármik...igenis felmerülhetnek, amik lehetnek teljesen jogosak, elfogadhatóak, avagy kevésbé azok...attól (is) függ, hogy kinek a szemszögéből nézzük. :) Természetesen értem a problémádat, s igyekszem orvosolni, ha kellőképpen rá leszek újból hangolódva. A "kipakolt, hontalan rongy-alak" kifejezés nekem tetszik, bár lehet, hogy ezzel egyedül maradtam, vállalom. ;) Azonban a vesszőt a kipakolt után tenném (teszem is mindjárt) és nem a hontalan után. Mivel a rongy-alak (szerintem) kötőjellel nem igazán/feltétlen két szó, ezért én halmozott jelzős szerkezetről (ebben az esetben) nem beszélnék. Még egyszer: örülök jöttödnek. Szép napokat! Éva