Szikrák és hamvadások
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, május 8 - 18:09
Szemed Szikrája gyújtotta szerelmem,
s az egy pillantásodtól lángra kapott;
Te pedig hagytad, hogy égjen e lelken
minden éghető, mi még nem volt halott.
.....
Annyi elhamvadt érzés pihen tovább,
miben csöppnyi élet sem lakozik már,
enyészet taposta ötvennégy holt nyár...
lélek-ősz hord hátán fakót, haloványt.
Gyötrő rideg télben dideregsz, szentem;
adnék rád bolyhos, bélelt, meleg ruhát;
hadd lobbanjon bennem léterő-gyufád,
s hatalmad véremből vágyat perzseljen.
.....
Szemed Szikrája gyújtotta szerelmem,
ám nagyon rég volt, istenem, milyen rég!
Takartam, lerúgta...nézd, mily rendetlen,
pedig nem egyéb, mint Vacogó Emlék.
(2014. október)