Szívnehezék
Beküldte Sztancsik Éva - 2016, augusztus 29 - 18:39
Nehéz a szívem, ólomsúly húzza,
gyomromat marja vaskos kötege -
megátalkodott, nem mozdul onnan,
egyensúlyra lelt búmnak közepe.
(Mint mérleghintát beállító pont,
olyan lett bennem ez a halk ború -
kibillenteni...? milyen jó volna...
ám zsigerbe-nőtt átkom nagykorú.)
Rámőszült a gond, öreg páromként
együtt visz utunk a finis felé -
s ha elhagyom őkelmét addig...
remélem derűm sem dühítené.
(2016. augusztus)
Hozzászólások
Mysty Kata
2016, augusztus 29 - 22:12
Permalink
Mértani pontossággal,
Mértani pontossággal, remekül komponáltál! Ez a stílus nagyon a tied, megismerném máshol is.
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2016, augusztus 31 - 18:28
Permalink
Kedves Kata! Köszönöm szépen
Kedves Kata!
Köszönöm szépen látogatásodat, s a hozzám intézett szavakat.
Sosem volt kedvencem a számtan-mértan, de - úgy tűnik - ő kedvel engem. :) Szeretettel. Éva
Haász Irén
2016, szeptember 1 - 16:16
Permalink
Minél többet olvasom, annál
Minél többet olvasom, annál jobb, Évikém.
Sztancsik Éva
2016, szeptember 1 - 23:27
Permalink
Ezt örömmel hallom, drága
Ezt örömmel hallom, drága Irénke. Nagyon szépen köszönlek. :)