Takarj be kérlek

H.Gábor Erzsébet
Takarj be kérlek
 
Istenem! Mennyi reszketőt
takargatott már két kezem,
simítva rájuk szép reményt,
meleg pléd voltam, védelem.
 
Magamban hordva titkukat,
a terhük gyakran megfeszít,
cinkossá vált a némaság,
lakatja csöndre kényszerít.
 
Oldozz fel végre, én Uram,
nehéz e béklyó, nem bírom!
Add vissza hangom - hív a szó!
kifosztott múltam átírom.
 
Amikor kéne, senki sincs,
meztelen lelkem védtelen -
takarj be kérlek, reszketek,
szárnyamat szegték, nincs kezem!
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Igen szép fohász, míves szóhasználattal, a befejezés telitalálat!

hzsike képe

Köszönöm szépen, kedves Feri. Örülök, hogy így látod. :)

 

Mysty Kata képe

 Helyettem is írtad, napi használatra, imádkozható hittel! Köszönöm!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Köszönöm Neked is,  drága Katám.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

Csilla képe

Nagyon-nagyon szép ez a reszkető kérés. Gratulálok, és egy meleg ölelés :-)

hzsike képe

Köszönöm szépen Neked is, Csillám. 

Szeretettel láttalak  nálam.

Zsike :)

Bieber Mária képe

Gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok, kedves Zsike!

 

Bieber Mária

(Hespera)

hzsike képe

Köszönöm szépen, Hesperám.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

lnpeters képe

Gyönyörű a versed, Zsike!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Laci!

Örülök, Neked.

Zsike :)

hubart képe

Igazi lírai csemege! Öröm téged olvasni, szeretettel jártam most is itt, kedves Zsike

hzsike képe

Köszönöm, drága Feri. Én is úgy fogadtalak.

Zsike :)