Talány 2. (A gúnya gúnyja)

Jövő-menős kedvem szottyant,
s becsábított bolt, a holland.
Régen többször voltam vendég...
most már hiszem: időm csenték.

Órákon át turkálsz gúnyát...
szemed szomjas vágya sújt rád;
mennél is, meg maradnál is...
nem csoda, ha kedély háklis.

Bosszantó e sok gönc, kelmék,
mik más helyen drága termék;
ezért hegyet gyűjtesz rögtön,
legyen, miről eszed döntsön.

Szóval: újfent kaland a tét!
Gyerünk, Éva, nézz szanaszét!
Földszint vonzó, ár se rettent.
Az emelet? Járok mennyben.

"Szakajtómnak" terhe roggyan,
jöhet próba, s fülke-program.
De figyelj már! Ezt kinőttem.
Kinn a placcon kell öltözzem.

Azt ugyan nem, irgek-morgok:
ki fér itt el? Tán a gombok.
Rángatom a függönyt hevest,
nyűtt alakom ne nézegesd!

Mikor végre rendet tettem,
elfáradtam, doszt, rendesen.
Öltözködni? Inkább haza...
avagy mégsem, legyek laza!

Bontom sorban a "kincseket",
kosár mélyén tíz integet.
Húzkodnám fel, kérem szépen...
már az első nem hagy lépnem.

Megszorult a fenekemnél...
Hűha! Ez most lentről szemlél.
Tükör tromfol, láttat hurkát.
Csuda vigye a gusztusát!

Nyúzom gyorsan le magamról,
szemem forog a kudarctól.
Hátha ez a másik passzol...
vagy ő is csak vállfán glancol?

Keserűség nagy úr rajtam.
Testrészeim átszabattam?
Mellem lejjebb, fenék zuhan.
Esnek széjjel cinikusan.

Kell is nekem ez a sok cucc!
Ördög vigye, használt ó-pucc .
Maradok a meglévőknél...
azok zöme hozzám nőtt rég.

(2014. április)