Táltosom, ménem

Tüzet csiholó éjszakában
lobbanni bátor tiszta vágyam,
táplálja lelkem, míg e katlan
idebenn izzik, szikra pattan.

Tombol a lázam, menni kéne,
nyergelj, és indulj, nézz az égre!
Leszek a szemed, csillagfényű,
köröttünk csendes még a szérű.

Táltosom, ménem, parázs éjben
lángoló szívem el kell égjen!
Vágtass, ahogy tudsz, suttogásom
erőt ad, hogyha hív az álom.

Át kell jutnunk az erdőn, szépem,
hamis karámból szökve, ébren;
hajnalfényt ringat ott a távol,
ihatunk még ma hűs tavából.

Hozzászólások

lnpeters képe

Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Nagyon örülök, köszönöm! Tegnap írtam, lehet, még sántít kicsit, főleg a vége. Forrást akartam a tó helyett, de talán így is érthető.:)

hzsike képe

Gyönyörű, gazdag vers! Öröm volt olvasni. 

Gratulálok! :)

 

Csilla képe

Köszönöm, Zsike! :) Volt még egy versszak az utolsó előtt, az 'éjszaka embereiről', de már soknak éreztem én is.:)

Haász Irén képe

Csatlakozom az előttem szólókhoz.

Csilla képe

Köszönöm szépen, kedves Irén! :)

hubart képe

Csodálattal olvastam. Gratulálok!

 

Csilla képe

Köszönöm, örülök a véleményednek, kedves Feri! :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Finom veretű vers, élményt kaptam.

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm a szép jelzőt, kedves Erzsike! :) Örülök neki.

Csilla képe

Köszönöm a véleményt, kedves Fabijoe! :) És a rendezést is! - mostanában így másolja be, nekem is feltűnt, vagy valamit elállíthattam...(?)