Valamikor volt hajam

Valamikor volt hajam,
Mára régen tárgytalan.

Göndör szőke kiskölyök,
Inkább magas, mint zömök,

Homokoztam borzasan,
Vállamig ért a hajam.

Anyám őrködött rajta,
Levágni sose hagyta.

Bárhogy toporzékoltam,
Hosszú maradt a hajam.

Valamikor volt hajam,
Dühöngtem is hosszasan,

Forrott bennem a lélek,
Mert mindig lánynak néztek.

Csodálták a madarak
Göndör szőke hajamat,

Hatesztendős koromig
Aranylón kunkorodik;

Szőke sörény fejemen,
S én tűröm nagy nehezen...

Valamikor volt hajam,
Takarta vállam, nyakam,

S az iskola kezdetén
Válhattam meg tőle én...

Maradt szőke és kusza,
Nem erősödött soha,

S katonasapka alatt,
Csak némi pihe maradt...

Ma már van kucsmám, sapkám,
Hajamat takarhatnám,

Már ősz volna, ha lenne,
Fejemen szürkülhetne,

De ha nincs, mit tehetek?
Tél van, hát sapkát veszek.