Vers, csodaszép ló

Vers, csodaszép ló, hogyha betörted,
kantáron lépdel, járva előtted,
várj a nyereggel, bárhogyan érzed,
ostorod nem kell, hagyd el a kényszert.

Hogyha a méned egy magyaros pej
üteme ugrik, hangsúlya szökdel,
hogyha a kancán görög a patkó,
időre száguld, akár a vadló.

Szorosabb szárral indul a verseny,
rímeset rúghat, futama keskeny,
és ha a végen befut a tétre,
csattanó ostor kerül a végre.

Este a kantárt eloldod rajta,
szabadon járkál, nyitva a pajta,
előtted jár már, nélküled élhet,
megszelidülve nyargal a versed...